Kar�csony el�tti utols� napon a szupermarketbe siettem
 megvenni a marad�k aj�nd�kokat, amiket kor�bban nem tudtam.

 Amikor megl�ttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak:
 " Egy
 �r�kk�val�s�gig fogok itt rostokolni �s m�g annyi m�s helyre
 kell mennem"
 "Kar�csony kezd egyre ideges�t�bb� v�lni minden egyes �vvel
 Mennyire
 szeretn�k csak lefek�dni �s �taludni az eg�szet."

V�g�l is �t tudtam magam f�rni a j�t�koszt�lyra �s el is
 kezdtem �tkozni
 az �rakat, azon t�n�dve hogy a gyerekek t�nyleg j�tszani is
 fognak ezekkel
 a dr�ga j�t�kokkal? Am�g n�zel�dtem a j�t�koszt�lyon,
 �szrevettem egy
 kisfi�t, aki olyan �t�vesforma lehetett, egy bab�t szor�tva
 a mellkas�hoz.

 Csak a haj�t simogatta a bab�nak �s olyan szomor�an n�zett.
 Azt�n a kisfi�
 odafordult a mellette �ll� id�s h�lgyh�z: "Nagyi, biztos
vagy benne, hogy
 nincs el�g p�nzem, hogy megvegyem ezt a bab�t?" Az id�s
 h�lgy ezt felelte:
 " Tudod te is: nincs el�g p�nzed hogy megvedd ezt a bab�t,
 kedvesk�m"

 Azt�n megk�rte a fi�t, hogy v�rjon meg itt �t percet, am�g �
 elmegy
 sz�tn�zni. Hamar el is ment. A kisfi�nak m�g mindig a
 kez�ben volt a baba.

 V�g�l, elindultam fel�, �s megk�rdeztem t�le, kinek szeretn�
adni ezt a
bab�t? "Ezt a bab�t szerette a h�gom legink�bb �s ezt akarta
 a legjobban
 most Kar�csonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a T�lap�
 elhozza neki."
 Azt v�laszoltam, hogy tal�n t�lap� t�nyleg el is viszi neki,
 de a kisfi�
 sajn�lkozva v�laszolt.

 "Nem, T�lap� nem viheti oda neki, ahol most � van. Oda kell
 ahhoz adnom
 anyuk�mnak, �s �gy � odaadhatja a h�gocsk�mnak, amikor
 odamegy. " A szemei
 olyan szomor�ak voltak, amikor ezt mondta. "A h�gom Istenhez
 ment, hogy
 vele legyen.

 "Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez
 hamarosan, �gyhogy azt
 gondoltam, el tudn� �gy vinni a h�gomhoz."

 Megk�rtem a kisfi�t hogy v�rjon meg, m�g visszaj�v�k az
 �zletb�l. Ezut�n
 mutatott egy nagyon kedves kis fot�t mag�r�l, amelyen �ppen
 nevetett.
 Azt�n azt mondta nekem: "�s meg azt is akarom, hogy Anya
 elvigye neki ezt
 a k�pet is, �gy soha nem fog engem elfelejteni."

 "Szeretem anyuk�mat, �s azt k�v�nom, b�rcsak ne kellene
 elhagynia engem,
 de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a h�gommal
 legyen." Azt�n
 ism�t a bab�ra n�zett a szomor� szemeivel, nagyon csendesen.
Gyorsan a
 p�nzt�rc�mhoz ny�ltam, �s kivettem bel�le p�r pap�rp�nzt �s
 megk�rdeztem a
 fi�t: "Mi lenne, ha megsz�moln�nk a p�nzed, h�tha m�gis
 lenne el�g?"

  Ok� - mondta. "Rem�lem, van el�g." �n hozz�adtam n�mi p�nzt
a fi��hoz,
an�lk�l hogy l�tta volna, majd elkezdt�k a sz�mol�st. El�g
p�nz volt a
 bab�ra, m�g egy kicsivel t�bb is.

 A fi� ezt mondta: "K�sz�n�m Istenem, hogy adt�l el�g p�nzt."
Azt�n r�m
 n�zett �s hozz�tette: "Megk�rtem tegnap Istent miel�tt
 lefek�dtem aludni,
 hogy seg�tsen, legyen el�g p�nzem, hogy megvehessem ezt a
 bab�t, �gy
 anyuk�m neki tudn� adni a h�gomnak. Meghallgatott! M�g
 szerettem volna
 annyi p�nzt is, hogy vehessek egy sz�l feh�r r�zs�t
 anyuk�mnak, de az�rt
ezt m�r nem mertem k�rni Istent�l.

 "De � m�gis adott nekem eleget, hogy megvehessem a bab�t �s a feh�r
 r�zs�t. Tudod, anyuk�m szereti a feh�r r�zs�t." P�r perc
 m�lva az id�s
 h�lgy visszaj�tt, majd t�voztak. Teljesen m�s hangulatban
 fejeztem be a
 bev�s�rl�st, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni
 a kisfi�t a
 fejemb�l.

 Azt�n eszembe jutott egy helyi �js�g cikke k�t nappal
 ezel�ttr�l, amelyik
 eml�tett egy r�szeg embert, aki �tk�z�tt egy m�sik kocsival,
 amelyben egy
fiatal n� �s egy kisl�ny volt. A kisl�ny azonnal meghalt, az
 anya kritikus
 �llapotban van.

 A csal�dnak el kellett hat�roznia, hogy kikapcsolj�k-e az
�letfunkci�k
 fenntart�s�t szolg�l� g�pet, mert a fiatal h�lgy soha sem
tudna felkelni a
 k�m�b�l, amibe esett.

 Ez a csal�d lenne a kisfi� csal�dja?

 K�t nappal azut�n, hogy tal�lkoztam a kisfi�val, megakadt a
 szemem egy
 �js�gcikken, amely arr�l tud�s�tott, hogy a fiatalasszony
 elhunyt.

 Nem tudtam meg�ll�tani magam, hogy ne vegyek egy csokor
 feh�r r�zs�t, majd
 ezzel a ravataloz�ba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt t�ve a
 l�tgat�knak, akik �gy megtehett�k az utols� b�cs�jukat a
 temet�s el�tt.

 Ott fek�dt, a kopors�ban, egy csokor feh�r r�zs�t tartva a
 kez�ben a
 fot�val, a baba a mellkas�ra volt helyezve. S�rva hagytam el
 a helyet, �gy
 �rezve, hogy az �letem �r�kre megv�ltozott. Az a szeretet,
 amit ez a
 kisfi� �rzett az anyuk�j��rt �s a h�g��rt - m�g a mai napig
 is neh�z
 elk�pzelnem.